ÁPRILISI FA Befelé, mindig befelé, a szem, mint bogár csápja, mint ultrahang, gépiesen jelez falat, fát, embert, a fül, a szervek ághegye vattába fúr, végérvényes arcot vesz föl a város . . . Befelé, mindig befelé, hasadt sziklákra, kövületekre, mammutnyomba lépő mammutra, emberi hangú növényekre, a fára, a falra, az arcra, befelé, be a múzeumra . . . És ez az áprilisi fa, az egyszeri, a sose látott, zöld ujjhegyeivel fölborítja, helyrebillenti a világot.