R. R. mindig ellentmond. Nem partnerét akarja meggyőzni álláspontjának helytelenségéről, a maga igazát igyekszik bebizonyítani. A vita során teljesen elfelejti ellentmondása okát. Önmagát járja körül, átrendezi a világot. Mintha minden bútort, ruhát, vicket-vackot a szoba egyik sarkába hordana össze, dobálna halomba, a szőnyegeket és a padlót is oda hajigálva. Végül vitapartnerét ragadja meg, hogy a kupac tetejére tegye. Ilyenkor egy pillanatra elcsendesedik, csak a szállított személy szava hallatszik, az is nagyon messziről, a köznapi szférán túlról, valahonnan az Űrből vagy az Égből. A szemtanúk arca megmerevedik, aztán megremeg, jelezve, hogy az Úr hangját hallják az Ember tragédiájából. R. összerezzen, lapossá válik, mint a kígyó, s észrevétlen kisiklik az ajtó alatt. Csak a teste marad ott.