O. O., a fiatal faültető, gyermekkorában szakácsnak készült. Egyszer azonban, a nevezetes ÜLTESS FÁT, HOGYHA MÁST NEM, LOMBOT ÁD! mozgalom kezdeti időszakában "Ehető falevelek" címmel olyan sikeres iskolai dolgozatot írt, hogy az a mozgalom központi lapja ÚJ TEHETSÉGEINK rovatában is megjelent. Az újságnak O. tanítója küldte el a dolgozatot, s ugyancsak ő volt, aki régi mondását: "Olvasd a szakácskönyvet!" ezután mind gyakrabban cserélte fel az "Ültess fát!" köszöntéssel. O. hamarosan a helyi faültető egyesület aktívája, majd vezetőségi tagja lett, s ha a levegő páratartalma és a légnyomás kedvezően hatott rá, időnként formás kis tudósításokat küldözgetett a központi lapnak. Senki sem vette észre, amikor végleg abbahagyta a faültetést. Írásai annyira "életszerűek" maradtak, hogy a központi lap továbbra is a FIATAL FAÜLTETŐK ÍRJÁK rovatban közölte őket. Akkor bukott le, amikor önbizalma teljében az "Ültess fát !" köszöntést mellőzve, egyik dolgozatát "Olvasd a szakácskönyvet !" felszólítással fejezte be.