M. M. görcsösen szorítja a korlátot. A korlát viszontszorítja őt. M., ha izmait meglazítaná, abban a pillanatban összeesne. Kiderülne, hogy a korlát nem M. testének tartozéka, továbbá, hogy nem M. tartja a korlátot, hanem a korlát tartja őt. A korlát létezett már, mielőtt M. megfogta volna, és állni fog M. összerogyása után is. Neki mindegy, fogják-e, hányan fogják. M. teste egy darabjának érzi. Ha viszket lábujja, előfordul, hogy a korlátot vakarja meg. A viszketés így is elmúlik. Ha valaki nevén nevezné a korlátot, M. erőszakos testi sértés vádjával feljelentené. Emlékeiben matatva találkozik néha a pillanattal, amikor a korlátot megfogta. A vas hidegére is emlékezik, a tanúk arcára is, s dereng előtte, hogy abban a pillanatban nem is a korlátot fogta meg, hanem erejét fitogtatva felemelt egy vasrudat. Ilyenkor még erősebben megszorítják egymást.