H. H. nem tudja elviselni, ha valaki belefeledkezik a munkába. Ostobának és strébernek tartja. Neki a munka csak kiegészítő elem, szükséges rossz, megélhetési lehetőség. Mérsékelt erőbedobással, gépiesen végzi, figyelmét a lazítási lehetőségekre összpontosítva. Képzeletében a munka utáni órák embrióit növeszti, másik, az "igazi" élet térképét rajzolgatja. Van néhány közmondás, mint például "A munka nemesít", vagy "Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra", amelyet H. szerint a munkáltatók és a felettesek találtak ki az ostobák ösztökélésére. Amikor azonban a türelmetlenül kihordott, munka utáni újszülöttek sírnak, pólyába vizelnek, és H. a saját térképét összetépi, mert az nem a valóságot tükrözi, akkor kétségbeesetten kinyilatkoztatja, hogy az élet kibírhatatlan, nem ér egy kalap szarkatojást sem. Átlebeg egy másik paradicsomba, és hajszál híján földhözvágja a vekkert, amikor felébred. Boldog szeretne lenni.