G. G., a tuskó, kifordult a gödörből és megállt. "Micsoda utat tettem meg !" - mondta és körülnézett. Kívánta, hogy hallják, hogy igazat adjanak neki. Három csenevész facsemete állt a közelben. Az egyik éppen a gyökereit szidta, mert nem találják meg a kövek közötti hézagot. A másik báván sütkérezett a napon. A harmadik a tegnap kipattant huszadik levélkéjét simogatta. G.-re ügyet sem vetettek. G. agyában felvillant, hogy valami tuskók feletti erő segítette őt a gödör szélére, és hogy azelőtti életében a világmindenség fontos láncszeme volt. Mi történhetett? Mozgatni kezdte gyökér-csonkjait, nyögött néhányat, és megismételte az előző mondatot. Ekkor a harmadik facsemete odanézett, simított egyet újszülött levélkéjén és ennyit mondott: "Nicsak, megint egy tuskó!" G. megmozdult, hogy móresre tanítsa a fickót, de rosszul billent és visszagurult a gödörbe.