E. E. - ajtószárfa. Kötelességtudó, kemény. Ha az ajtó megereszkedik, kifeszíti a mellét. Huzatban remegve szorítja a falat. A festék eltakarja, de néha hallani, hogy perceg benne a szú. A legutolsó huzat után, amikor a környező vakolat nagy része lehullott, E.-t kinevezték osztályvezetőnek. "Ez a mi emberünk. Ideje, hogy valaki rendet teremtsen" - mondogatták a felettesek. E. örömmámorban úszott. A takarítónőnek is kezétcsókolomot köszönt, és jókat nevetett beosztottak viccein. Nevetésében volt valami természetellenes: úgy nevetett, mintha csiklandoznák. De ez senkinek sem tűnt fel. A világ három hét után változott meg. Először a gépírónő verte be a fejét. "Megszédültem? Nem értem" - ismételgette, miközben papírvágókéssel lapítgatta a daganatot. Aztán a kollégák következtek. Lassacskán minden beosztott. Híre kelt, hogy baj van az épülettel, szűkülnek az ajtók. A vizsgálatot E. rendelte el. Megállapítást nyert, hogy az ajtók szabályosak, a dolgozók híztak el. Ráadásul egyesek isznak is. Nem csoda, ha nekimennek az ajtószárfának. E. kifeszítette a mellét, és kiszólt, hogy jöhet a következő.