A. A. - üreg. Nem ásta senki, lett. Fiatalabb korában messziről látszott. Tudomásul vették, átugrották, kikerülték. Ahogy évei múltak, felfedezte, hogy tiszta időben visszatükrözi őt az ég. Ettől kezdve, ahelyett, hogy kitartó munkával lassacskán feltöltődött volna, mindenfélét kieszelt, hogy tengerszint feletti magassága megegyezzék környezete magasságával. Rudakat fektetett keresztbe önmagán, leveles ágakkal, gyeptéglákkal, terepszínű anyaggal borította be magát. Farkasveremmé, tankcsapdává változott, noha egészen mást akart. Naponta beleesett valaki. A.-nak egyre több idejébe és erejébe kerül a folytonosság foltozgatása, a látszat megőrzése. Pedig ma már csak idegenek esnek bele. Idegenek és jóhiszemű naivak, akik a divatos álcázás káprázatában nem hallják, hogy kong a föld.