ARANYKOR A félelmet, anyám, felejtsük el, előbb-utóbb bekövetkezik minden, amire emlékezünk. Almaízzel a szánkban, naponta kiűzetünk a paradicsomból. Menetrend nélkül, vízum nélkül. És az első vadalmafánál agyonverjük a gyengébbeket, a rend, a jövő érdekében. Ma már nem kővel, áttételesen. Ha holnap ránk kerül a sor, fölérhet egy népünnepéllyel. Eljöhetne az Aranykor, igen! Az emlékek és néhány szobor válaszolnak a kérdezőnek. Eljöhetne az Aranykor, ha már bennünk felépült és sugárzik, mint Borsos páros lófej-szobra. Eljöhetne az Aranykor, igen! Emlék nem csalhat ekkorát. Mert emlékezni, azt tudunk.