ÁDÁM, KAPUN KÍVÜL Összeroskadt a messzeség. Atlantisz újra víz alatt. Üres kezemig ér az ég, fügét mutat. Itt állok, Ádám, kapun kívül, Egy álmom maradt, az Éden. De harmincévesen az ember ne meséljen. Köpjön ki almát, alamizsnát, és teremtse meg a világot. A létre nincs más, emberhez méltó magyarázat.