EGY ÉV Egy évgyűrű, egy ránc, a tüdőn egy árnyalattal több nikotin, pár rakéta a sajgó űr ívén kívül-belül a szem határain. Napok, amiknek csigaházát gyalogutakon araszolva segítetted hittel előre, s elszálltak eggyé sokasodva. Tizenöt új ház faluhosszat, gömb-víztorony a konzervgyárban, lakodalom, - öcséd megnősült -, és vér, megint vér Afrikában. Birodalom, melyből kijöttél, s csodálatosan bennmaradtál, térképén megtalálhatod még magadat, aki tegnap voltál. Egy lány pilléző hóesésben, ki csókjaidhoz száját adta, s míg eltűnik a fordulónál, szíveket rajzol házfalakra. |