ABLAKOK Ablakok, fény-zsilipek, lágy részei a háznak, hol a ki-kényszerített védtelenség beárad, ablakok, törött szárnyú madarai az éjnek, akik lakatolt pántú titkokat kibeszéltek, keretekbe fogói a falakkal megosztott világnak, messze nézni, vigyázni rendelt posztok, szobákat sugarakkal zsaroló vaksi őrök, ölelkezők a nappal, s meleggel viselősök, sebekkel, forradások kínjával óvó téli áldozatok, virágok kék ölű becézői villogó faluvégi jelek az utazónak, - falumban pár tenyérnyi üzenet voltatok csak, sima ünnepi zászlók, pajzsok a világ ellen, s én nagy, sohasem látott fajtátok rabja lettem, egész falat betöltő szabadságtokra vágytam, így lettetek legelső mértékem a világban, egyszerű, biztos érvek, bélyegei a kornak, - lám sorra kicserélnek falumban is maholnap, - nézem a régi házak falán, mint ezüst érmét, széles, plafonig lázadt egetek hetykeségét.