KESERVES Mi úgy dolgoztunk, mint az állatok. Korbács alatt kifulladásig, becsületből megszakadásig. Mi nem tudtunk dolgozni megtanulni. Tenyerünk, mint a csordajárás tankcsapásokkal kicifrázva. Úgy feszültünk a vetett ágyra, ártatlanságunk vértanúi. Minket akárki megalázhatott, mi csak magunkat pusztítottuk. Szerszámainkkal társalogtunk, ha nagyon hiányzott a szabadság. Megerőltetett kasza-nyakak, törött cséphadarók, kapák ha egyszer szétordítanák, hogyan maradt meg nemzet, ország . . . Fegyverrel mindig félig győztünk. Munkában minden fegyvert álltunk. Ráment emberi méltóságunk, de az életet megtartottuk. Akik a sírt majd körülállják, fiaink régen megtagadtak, - nem halál s fegyveres hatalmak - ez pecsételi meg a sorsunk.