LÁBUJJHEGYEN, FEHÉR SÜVEGBEN Február kemény ingmelléről lepattogtak a hóvirágok. Faágak mozgásában érzem a nyújtózkodó tisztaságot. Belémvágnak a kék vitorlát feszítő fény kötelei. Nincs kegyelem, fotelban ülve nem lehet sárkányt ereszteni. Lábujjhegyen, fehér süvegben, Gyanakvás nélkül vallani, hogy elkezdődött, hogy szűk az ing, az igen, az már valami.