EGYENESEK Szeretem az egyeneseket: a bordázott vasúti sínpárt, ahogy az égnek nekiered legyűrve a görbeség kínját, a sorba tűzdelt villanyoszlopok hetykeségét a falun végig, ahogy a kusza ágakhoz szokott szemek összhangját kicserélik, a messzi nyárfákat, a táj szélbontó fésű-fogait, a csillagokig nyújtózó sugárt, ha szemembe támaszkodik, és az egyenes tekintetet, a finom huzalt két szem között, ahogy feszül, ragyog vagy megremeg, de mindig összeköt, s a szép egyenes szavakat, pántjait minden közösségnek, ahogy erejük ránk tapad, s nagy útjaink is összeérnek, és a merészen egyenesre csavarodott gerinceket, ahogy csupaszon égig érve igent vagy nemet intenek.