MOST KELLENE Ó, nagy medúza-délután! szeretteim ide lebegnek, akácfa-karón ring az ég, ernyője gombján szívem lüktet. Most kellene a vastag ág kampójára fölkunkorodni, elúszni, mint a medúzák, és mindörökre itt maradni. Most kellene a végtelent harang nyelvével megkongatni, hogy megvagyunk még, jöjjenek, élni akarunk, ünnepelni. Ó, nagy medúza-délután! szeretteim ide lebegnek, akácfa-karón ring az ég, ernyője gombján szívem lüktet. |