MINDIG A MÁSIK Fojtjátok kátrányos tüdőbe ráültök sündisznó fejére vasalt nadrágban én is veletek mert minden halál behegedett langyos huzat jár lábujjhegyen vedlett keresztek redőiben nincs mit hát azt is megszokásból szétdarabolt sámánpalástból de hol a sámán? ami látszik kövezett út fölfordulásig tüskék menetoszlopa fölött paplan képében ring a zöld a halálra táncoltatott leány mindig a másik műsorban hiány írjuk? rendezzük? játsszuk a filmet? vagy nyalunk csak egy törött tükörnek? |