AZTÁN Nem ejtettük ki a nevét, nehogy elrebbenjen, azaz: eszünkbe se jutott, hogy szóba is szorítható, hogy elrebbenhet, ha dió- héjként nem fogja össze szó, és elrebben, ha megnevezzük. Ült a jobbomon, ült a balodon, járt a balodon, járt a jobbomon, de mindig háttal, mint Júdás. Aztán átzuhant két szó között megöltük végérvényesen. De kié a harminc ezüst? Ki veri sejtjeim falát?