Összegyűlik benne a fény A hetvenéves Takáts Gyulának Amikor majdnem körbeért, és tudja már, hogy vége nincs, leül a szélső fa alá, hogy saruját megigazítsa. A fűszálon is nap ragyog, a vízen is arany bilincs, és minden folyik, mint a perc, egyenletesen oda-vissza. És minden elem ide néz, mintha ő volna a kilincs, holott maga is ki-be jár, mint rab madárból a kalicka. S mert kívül gyakran elidőz, kihordja lassan, ami kincs, s összegyűlik benne a fény, a végtelen megtartó titka. S tündököl, mikor körbeér, nincsen terhe, árnyéka sincs, és ha úgy látszik, hogy megáll, minden ajtaja tárva-nyitva.