Udvara nő Végül csupán a betegek, becsapottak, árvák maradnak, körülülik az életet, mint ünnepre terített asztalt, kínálják egymást, kóstolgatnak, hinnének még, de nincs kinek, kivágódik néha egy ablak, végigfut rajtad a hideg, megkérdezik, mi van veled, s leülsz, mint akit beavattak, minden sebed lüktetni kezd, de azt válaszolod, hogy jól vagy, és udvara nő minden szónak, hogy elférjen a sok kereszt.