Én tudom, hogy a számon át Mint mellemben a nyírfaág, megfeszül a csillagos ég, ha most egyet sóhajtanék, belém szakadna a világ. Én nem akartam ekkorát, csak érzem minden levelét, s közben is annyi a beszéd, le-föl hajladoznak a fák. Én tudom, hogy a számon át, és nincs olyan, hogy messzeség, attól függ, hogy mi az ebéd, melyik hólyag bírja tovább. Én nem csodálkozom, de hát ki vesztette el az eszét