Ó én szeretném, ha szeret Költők költője, körbe kör, kutya a farkát, kéz kezet, mint holdvilágnál zsebtükör, halottban az emlékezet. Maradtam, ami lehetek, ökörcsordában egy ökör, tudjuk egymásról, ki a leg, kinek a képén több a bőr. Valaki mindig ki-kitör, s jön, hogy bikák meg tehenek, és önmagát csinálja föl, de aztán többé ő se megy. Ó én szeretném, ha szeret, de bámulom csak messziről