Ahogy a legszebb álmokat

Ahogy nekifeszül a mély,
és telnek benne a lyukak,
s még el sem múlik a veszély,
itt-ott máris kisüt a nap.

Ahogy örökre nyitva hagy,
s az ajtót is viszi a szél,
nem kell dönteni, de szabad,
mert a vesztes is belefér.

Ahogy a csúcsáig fölér,
és az alja is ott marad,
és szétveti a szenvedély,
de működik rajta a csap.

Ahogy a legszebb álmokat,
s nem emlékszik és nem remél